Életünk a karib tengernél

Sanyi menni Guadeloupe

Sanyi menni Guadeloupe

11. Tour de Guadeloupe

2018. augusztus 17. - Sannyiii

Ami Martiniquen a Yoles, az itt a Tour de Guadeloupe, egy rangos, nemzetközi országúti kerékpár-verseny. A legnépszerűbb helyi sporteseményért megvesznek az emberek. Szabadságot vesznek ki, hogy a tévében nézhessék, együtt a családdal, vagy az útvonal egy pontjára kitelepülhessenek. Utóbbihoz persze csak ürügyként szolgálnak a bringások. Nagy napernyők alatt piknikeznek, és a családdal, barátokkal töltik az időt. "Big Boss William", a Digicel gangstája mesélte, hogy fiatal korában ők is mindig mentek a haverokkal, grilleztek, rumoztak, dominóztak, rumoztak, csajoztak, rumoztak, és hangulatfokozónak azért volt náluk egy kis rum is! Ennek most az az apropója, hogy idén a múlt héten került megrendezésre, és pénteken épp a core-buildingben voltam Williammel, amikor mondta, hogy most kimegyünk, mert jönnek.

p8140007_2.JPG

Kimentünk az épület elé, ahol már nem volt forgalom az autópályán. Már reggel is fura volt, amikor megérkeztem, hogy több autó várakozik az árnyékos helyeken, amiben ülnek, most még többen voltak, és már mindenki az út szélén nézte a horizontot. Nagyjából fél tizenkettő lehetett, tehát volt aki legalább két és fél órát dekkolt a kocsiban. És akkor egyszer csak jöttek a szirénázó motoros rendőrök, utánuk hatalmas kavalkád, autók, motorok, a csapatok segítői és a verseny rendezői, közvetítői érkeztek. Majd utánuk nagyjából 10-15 bringás, ők voltak az élboly. Azért ennél még a forma1 is látványosabb, mert ott legalább ötvenszer elhúznak előtted, itt kevesebb, mint egy perc volt az egész. Egy perccel később még nagyobb forgatag követte őket, egyrészt a mezőny többi része, nagyjából 100 versenyző libasorban, mellettük a csapatok szervízautói, és a tévések. Ez úgy nézi ki, hogy egy motoron két ember ül, az egyik vezet, mögötte a másik pedig forgolódik egy utazóbőrönd méretű kamerával. Tudjátok, melyiket csinálnám szívesen? Egyiket sem. Ez is lement egy perc alatt, és már az autópálya forgalma vette át a helyüket. Mindenki visszaült az autójába és elhúztak. Két-három órát vártak három percért. Idén végre, kis szerencsével helyi győztese lett a versenynek. Eredetileg második lett volna, de az utolsó, szerpentines szakaszon bukott, és összetörte magát aki addig vezetett, így nem tudta folytatni. Lionel (továbbiakban csak Messi) kollégám, nagyjából velem egykorú lehet, azt mondta, az ő életében ez a srác nyert háromszor, amúgy mindig külföldiek vitték el a trófeát.

Július vége, augusztus eleje teljesen halott a munka szempontjából, mindenki szabadságon van szinte, akár 3-4 hétig is. Messi is most jött vissza, született egy gyönyörű kislánya, és azzal köszöntött, hogy világbajnokok lettek. Na nem a bringás srác, hanem Griezmannék. Na ilyen régóta nem találkoztunk, én azt már el is felejtettem! Mivel végre nem kellett annyira kiszámolnunk a pénzünket, elkezdtük elintézni az eddig felgyülemlett tennivalóinkat. Első helyen ezek közül Tádé oltása állt, ami ugyan szeptemberben esedékes, jobbnak láttuk túlesni rajta, minthogy kifussunk az időből. Fabienne, a házinéni ajánlott egy állatorvost, akit szombat reggel látogattunk meg. Tádé jól viselte a vizsgálatokat. Ami nagyon tetszett, hogy a munkaasztala hidraulikusan emelhető volt, így elég volt térd magasságig emelnem Tehenet. Dokinéni beszélt valamennyire angolul, de a kutyától tartott, mert elővigyázatosságból tettünk rá szájkosarat. Senki nem örül a lázmérésnek, na... :) Amúgy egy veszettség elleni oltás itt 45 €-t kóstál. Otthon is luxus állatot tartani, itt sem olcsó. A chip francia regisztrálása is folyamatban van, meg kértünk helyi telefonszámos bilétát, féreghajtó gyógyszereket is. Így összesen 99€-ért váltunk a guadeloupei kutyás társadalom hivatalos tagjaivá.

img_1312.JPG

A rendelő bejárata a váróból nézve, jobb alul dokinéni macskájának pihenője és az étkezője. Nyilván ő szeretett volna idejönni, de ez egyikünknek nem tetszett...

img_1314i.jpg

Tádét a modellkarriernél jobban érdekli, hová bújt a dokinéni macskája.

Esemény lesz a másik utcában! Azt figyeltük meg, hogy ha valamilyen összejövetelt tartanak, tippjeink szerint születésnapot, akkor nemcsak a házat, de a könyékét is azonos színű lufival dekorálják, lámpaoszlopok, kerítés stb.. Jelen esetben a mi kerítésünkre került, ezzel jelölik hol kell befordulnia a vendégseregnek a megfelelő utcába.

img_1331_2.JPG

A nyári szezon velejárói a fesztiválok is, itt kettőt reklámoznak úton-útfélen, a West Indies Festivalt, és a Karukera One Love Festivalt. Kollégáim segítettek kiigazodni a helyi zenei életben, mivel a fellépők névsora nagyjából annyit segít, mint egy Sziget Fesztivál világzenei fellépőinek felsorolása. A WIF két napos, és egy stadionban van, az első napon zouk, a másodikon trace fellépőkkel. Itt egy kicsit megállok! A zouk a Francia Antillák tipikus karibi hangzású zenéje, ez is nagy buli, a kocsiban ezt szoktam hallgatni, de főleg az idősebb korosztály kedveli. Kicsit olyasmi, mint otthon a retro bulik. A trace egy fiatalosabb stílus, olyan jobban sikerült nyári sláger hangzása van. Apropó! Tudjátok, hogy hívják itt a nyári slágereket? Slágereknek... Badummtsss! :) Vissza a trászhoz, nem hivatalos stílus, a Trace FM, illetve Trace TV aktuális, helyi, fekete zenéit játszó rádió és televíziócsatorna után emlegetik így. Amolyan slágeres, hiphopos, zoukos hangzás, de még mindig stadionban. A Karukera szintén trace, de a tengerparton van, amolyan karibi Balaton Sound, és fellép a legnagyobb közép-amerikai sztár, Machel Montano. Utóbbi mellett tettük le a voksunkat.

Az állatorvos után vágtunk neki a bevásárló körútnak, először megnéztük a ruhazüzletet, amit Mara jóelőre kinézett, a Kiabit. Olyasmi, mint otthon a H&M, olcsón kapni aránylag jó minőségű dolgokat az asszonyverő atlétától a rúgdalózón át, a tunikáig. A szomszéd lakberendezési, kertészeti és mindenes boltban beszereztük a hiányzó dolgokat a medencénkhez.

img_1421.JPG

Később Jarryban ebédeltünk egy Lego salátát, amit a héten mutatott Nicease kollegina. Attól Lego, hogy választasz egy alapot (salátalevél, rizs, banán, mangó vagy kinoa, mi az utóbbit választottuk), ezután vagy 30 féle komponensből kérhetsz bele (és igen, a sós banán jól megy a moszathoz), választasz bele húst (csirke, lazac, tonhal), majd megszórhatod magokkal vagy pirított hagymával és végül jöhet az öntét!

img_1319.JPG

Vele szemben van a Renéé cukrászda, ahol elvileg lehet jegyet kapni, de nem. Ezt az egyik angolul beszélő vendég tolmácsolta nekünk. Kedvesek voltak, próbálkoztak spanyolul is az angol előtt, az sem segített, majd jött az angolul beszélő vendég, mint utolsó mentsvár. Elmentünk a Destreland plázába, ott is írtak egy helyet,a hol van jegy. Előtte vettünk egy Nespresso kávégépet, tudtátok, hogy magyar termék?

Majd megnéztük a műszaki üzletet ahol ismét elvileg árulnak jegyet. Kaptunk egy szórólapot, és megtudtuk, hogy az üzletlánc stimmel, csak a bolt nem, menjünk át a másikba, igen, egy saroknyira a salátástól. Na itt végre tényleg kaptunk jegyet! Beugrottunk a gyár melletti kisboltba kávéért, és egy fagyira, mikor figyelmesek lettünk, hogy gyanús a tömeg az út mentén. Megint beleakadtunk a Tourba, végre Banyácska is láthatja. Az utolsó napon már szétszakadt a mezőny, egyesével érkeztek a versenyzők, néhány perc különbséggel. Mindenki kapott egy hangos álézást, ebben már több fantáziát láttam, mint a pénteki kitelepülésben.

Vasárnap elmentünk Saint-Anne strandjára, útközben fagyiztunk egyet meglepően olcsón. Volt dragon fruit és mogyorós csoki illetve gyömbér és rumos csoki.

img_1424.JPG

img_1425.JPG

A legújabb párizsi divat :)

img_1333.JPG

Egyébként én esténként ilyet hordok otthon, de férfiben...

A napozást és a pancsolást aránylag hamar meguntuk, így aktív pihenésként hazajöttünk összeállítani a medencét. Nagyjából másfél óra alatt (a felfújás után) sikerült a feléig feltölteni, aztán inkább belemásztunk, hogy kipihenjük a vízhordás fáradalmait.

img_1335.JPG

img_1430.JPG

img_1433.jpg

Mindeközben Boc és Tehen barátsága kezd elmélyülni, voltak ennél közelebb is egymáshoz, de leállítottuk a projektet, mert veszélyes.

Visszajött Patrice is a szabadságáról, hiányzott. Idősebb nálam majd húsz évvel, de nagyon jókat szoktunk beszélgetni. A komoly dolgokban ugyanúgy el lehet mélyülni vele, mint ökörködni, üde színfoltja az irodának. Szóba került a múltkori múzeumlátogatásunk, és nagyon értékeli, hogy érdeklődök a helyi történelem iránt, így nyíltan beszélt intimebb részletekről is. Elmondta például, hogy a déd-nagymamája még rabszolga volt. Van itt azért társadalmi feszültség. Azért azt is fontos megjegyezni, hogy neki már fehér felesége van. Azt mondta, ha nem is könnyű, de van mit megbocsájtani. Illetve azt is átbeszéltük, hogy otthonról könnyű azt mondani, hogy a tengerentúli megye a gyarmat PC neve, de azért összességében jobb nekik Franciaországhoz tartozni, mint függetlennek lenni. Rengeteg támogatást kapnak mind az anyaországtól, mind az uniótól. Ugyan magas a munkanélküliség, de akinek van munkája az jól él, illetve sokan mennek az öreg kontinensre szerencsét próbálni azok közül, akiknek nincs.

img_1429.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://sanyimenni.blog.hu/api/trackback/id/tr814183731

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása