Megérkezésünktől kezdve, szépen apránként hétről hétre nyílt ki a világ itt Tádé számára. Az első hónapban teljesen úgy kezelte az ittlétet, mintha elugrottunk volna egyet nyaralni. Nem igazán tudta hová tenni a helyzetet, hogy mindennap itt vagyunk, amint kinyílt az ajtó vágtázott a kocsihoz. Imád autózni, de ez az állandóan az autóhoz szaladás, tette világossá számunkra, hogy ilyenkor azt várja, hogy haza menjünk.

Aránylag késő volt már kedd délután, amikor kezdtünk pakolászni az angollal, hogy megyünk haza, és beszéltük a másnap reggeli teendőket. Ekkor kérdezte meg Patrice, hogy ugye tudjuk, hogy másnap munkaszüneti nap van. Tudjuk, persze, most már! Későn, de jó hírrel érkeztem hát haza. Úgy megijedtünk a hirtelen jött szabadnaptól, hogy hirtelen azt sem tudtuk, mit kezdjünk vele! Aztán eszünkbe jutott, hogy még anno az akváriumba kombinált belépőt vettünk, ami az állatkertbe is érvényes. Miután Tádét megsétáltattuk a környéken, autóba pattantunk.