Aránylag késő volt már kedd délután, amikor kezdtünk pakolászni az angollal, hogy megyünk haza, és beszéltük a másnap reggeli teendőket. Ekkor kérdezte meg Patrice, hogy ugye tudjuk, hogy másnap munkaszüneti nap van. Tudjuk, persze, most már! Későn, de jó hírrel érkeztem hát haza. Úgy megijedtünk a hirtelen jött szabadnaptól, hogy hirtelen azt sem tudtuk, mit kezdjünk vele! Aztán eszünkbe jutott, hogy még anno az akváriumba kombinált belépőt vettünk, ami az állatkertbe is érvényes. Miután Tádét megsétáltattuk a környéken, autóba pattantunk.

Az állatkert Basse-Terre nyugati oldalán található, a középső út vége előtt nem sokkal. Aránylag borús idő volt, így reméltük, hogy kevesen lesznek. Azt már előre tudtuk, hogy kicsi lesz, de viszonylag olcsó is volt a jegy összehasonlítva például a belga Pairi Daizával, ami viszont hatalmas. Nem mellesleg Európa legjobb állatkertje 2018-ban. Ott egy nagy tó körül helyezkedik el az egész, és földrajzi területek szerint csoportosítva, rengeteg antropológiai díszlettel körítve helyezték el az állatokat. Ráadásul nem is keveset, példának okáért két gorilla család, közel húsz elefánt, rengeteg madár és még koala, illetve panda is van. Az elefántok és bölények kifutója -természetesen külön-külön- akkora, hogy távcsővel kell nézni a csordákat, és több, mint egész napos elfoglaltság bejárni. Akinek van rá lehetősége, mindenképp szánjon rá egy napot. Visszatérve a helyi állatkerthez, az egy délelőtt alatt kényelmesen bejárható, ellenben egyáltalán nem unalmas. Az egész hely az őserdőben került kialakításra, így már az atmoszférája is nagyon autentikus, de nekem az tetszett a legjobban, hogy nem is akar több lenni, mint ami, mégis szórakoztató formában hozza azt. Itt pandák, zsiráfok és jegesmedvék helyett a helyi (tágan vett Közép-Amerika) és környékbeli élővilágot kívánták bemutatni.

Következzen néhány mosómedve:

Készülődnek a mosáshoz...

Itt meg már mosnak :)

Anakonda

Ezekből a felemás rákokból van "jobb- és balkezes" is.

Egy mázsa teknős

Hatalmas csoportokban álltak a szebbnél szebb helyi virágok, egy kisebbfajta botanikai tanösvényt képezve. Útközben több kifutó előtt fedett, eső és szélvédett menedékhelyek is voltak. Jellemző az uniós túlszabályozásra, hogy még egy ilyen tízméteres alagútnak is külön menekülési és tűzvédelmi tervet kellett készíteni. A parkban egyetlen ösvényen lehetett haladni, nem egy labirintus. Persze néhány helyen akadálymentes alternatív útvonalak is voltak. Nagyjából kétharmad távon volt egy játszótér, illetve egy opcionális, függőhidakból álló út. Itt újra átkelhettünk a park fölött, azonban mindezt a lomkorona szintjén, 15-25 méter magasan. Nagy hiba lett volna kihagyni, még Mara is leküzdötte a tériszonyát. Mondjuk ehhez hozzájárult az is, hogy megvesztegettem egy finom ebéddel.

"...majd a fejem fölött azt forgatom, s közben ezt a dalt dúdolgatom!"

Nélkülem kezdte el rágni a szélét, de végül hagyott nekem is!

Nathan Drake...

... és Mara Croft

Hazaúton van egy étterem, amivel már régóta szemeztünk. Úgy lehet legkönnyebben megtalálni, hogy mész az egyetlen úton, ami keresztül visz a nemzeti parkon, és egyszer csak lesz egy épület, na az az! Igazából ez az egyetlen módja, hogy megtaláld! Egy jópofa faház az egész belül pedig rönkbútorok vannak, a teraszról pedig gyönyörű panoráma nyílik egy völgyre.

Aperitifként kértünk két rumot, mert milyen már, hogy két hónap alatt még nem ittunk. Na akkor vakartuk a fejünket, amikor kihozták!

Szóval volt két rumos poharunk (nagyjából olyan, mint a viszkis), két kanalunk, némi cukor, lime, illetve egy üveg nagyjából két deci rummal. Amíg gondolkodtok, addig elmondom, hogy a palack nagyjából úgy néz ki, mint ami otthon arra polcra kerül a Coopban, amire rá sem nézünk. Ehhez képest a tartalma aranyérmes, és 7€ körül van literje. Nekem még ennyi idő alatt sem sikerült kitalálni, hogy mi is a helyes sorrend, kell-e gyújtogatnunk, úgyhogy megkértem a felszolgálót, hogy ugyan mondja már el, mi van, mert a pálinkát mennyivel egyszerűbben kezeljük! És milyen jól tette! Először cukrot kell tenni a pohárba, majd ráfacsarjuk a limeot, és összekerverjük, és csak ezután jöhet a rum. "Rázva, nem keverve!" Valószínűleg pont ugyanennyi értelme van, de a Ti Punchot ebben a sorrendben kell csinálni, és kész, ez az általános műveltség része. Na igen ám, de mégis mennyi rum az annyi? Le fogják mérni? Illene meginni? Biztonsági játékkal öntöttünk egy-egy felest, ami elég is volt nekünk. Amíg a rummal szarakodtunk, ami egyébként megérdemelte azt az aranyérmet, kihozták az előételt. Acras, egy helyi jellegzetesség. Úgy készül, hogy a lángos tésztába tőkehalpépet gyúrnak, és kis golyókra szaggatva sütik ki olajban. Van, ahol kutyaszószt is kevernek a tésztába, és mártogatós szósszal még finomabb.

A főétel az asztal egyik végén faszénen sült steak, a másikon karibi csirke volt (curris szószban tálalt, csontra váló füstölt-grillezett csirkecomb, ananászos-kókuszos pürével, és fűszeres rízzsel).

Le Steack

Le karibi csirke

Magyaráztak valami desszertről is, de ahhoz is kávé kellett, hogy a kocsiba betuszkoljuk magunkat. Fizetésnél kiderült, hogy a két rum, az két rum, és kész. 10-20 percre hagynak magadra az üveggel, azalatt nagy kárt úgysem tudsz csinálni, illetve még ha meg is innál egy litert, akkor is nullában vannak.

Hamarosan jelentkezünk a hétvégi fesztiválbeszámolóval, addig is Merci, bon voyage!