Ami eddig történt:

Banyát és Tehent hátrahagyva át kellett mennem a szomszéd szigetre, üzleti céllal. Szakmailag jól sült el, de magánéletileg elég nehezen telt. A múltkor besokalltunk képekből, így muszáj külön bejegyzésben folytatni. Ott hagytuk abba, hogy voltunk a legészakibb csücskében, ezután jöjjön a legdélebbi.

Ez persze nem az, még úton vagyuk Kháplüsszel, ez Diamante környéke. Martinique szebb, mint Guadeloupe, úgy néz ki, gazdagabb is. Főleg ez, a déli oldal.

Pont ez a túlzott szépség az, ami miatt nehezen férkőzik közel a szívemhez. Mármint tényleg gyönyörű, de hé, ez egy yacht club, soha nem leszek közelebb hozzá annál, minthogy a nagy objektívvel lefényképezem... Valahogy az északi oldal, és Gwada őszintébbnek hat nekem. Ha érdekel, milyen a Karib világ, hát olyan, ez már olyan turista-műanyag hatású nekem. Állítólag ehhez annak is köze van, hogy a "bekéket" (nem tudom, hogy írják, Niceas ezt a szót használta a rabszolgák helytartóira) Gwadán megölték, itt meg nem, így a vagyon egy része még mindig náluk van, de ez már egy másik poszt témája.

Szóval a déli csücsök, Grande Anse des Salines az egyik legszebb strand van itt, amit valaha láttam, de egyedül nem nagy buli, és hatalmas tömeg volt. A Vadaspark felirattól balra lévő, pillangó formájú folt érdekelt. Ez egy Mangrove, vagyis mocsár. A belső tavat több csatorna köti össze a tengerrel, tehát sós vizű, és igen gazdag élővilággal rendelkezik. Ez 4 rákfajtát, sok madarat, és halat jelent többek között. Az egyik ráknak, aminek az egyik ollója látványosan nagyobb, mint a másik, "a lábam" a neve.

Ez nem az. Viszont a következő az egyik kedvenc képem.

Találtam egy tanösvényt, ami szépen végigvitt az egészen úgy, hogy még a tó fölé is bekanyarodott. A strand tömegével ellentétben, itt teljesen egyedül voltam!

Itt már van "lábam" rák is! Sokat gondolkodtam, egy túlzottan KÉZENFEKVŐ vicc morális vonatkozásán, végül inkább kihagytam! Vagy mégsem? :D

Ez a szerteágazó gyökérzet határozza meg a mocsarak látványvilágát, és rengeteget segít a hullámok elnyelésében.

A végére a tanösvény persze visszavitt a strandhoz, nem messze onnan, ahonnan indultam.

A horizont eltalálását még gyakorolnom kell!

Ez a félsziget választja el a strandot a túloldali sziklás résztől, nem mellesleg ez gyűjti össze a moszatgenyót, ettől használható a strand.

Ahol pediglen az ég a vízhez ér, St Lucia szigete dereng.

Az első hétvége ezzel nagyjából el is telt.

Itt azt kell látni, hogy 17 nap alatt ez volt az egyetlen alkalom, amikor látszott a hegyek teteje.

A következő hétvégére két programot ajánlottak a kollégák, szombatra egy beach partyt, vasárnapra a Le tour de yoles rondest, avagy a legrangosabb helyi vitorlásversenyt.

Úton a beachpartyra. A háttérben Fort de France, vagyis a főváros látható. A célpont a sziget nyugati oldalán, agy kinyúláson volt. Sikerült a GPS-nek rossz útvonalon vinnie, és belefutottam egy, a rendezvény miatti rendőrségi terelésbe is. Itt kellett szembesülni vele, hogy Kháplüsz terepjárásra alkalmatlan, de még akkor sem megy fel a 100%-os emelkedőn, ha le van betonozva. Amúgy felmegy, csak két méteren ötször fullad le.

Ott veretik a bulit. Ennél közelebb nem jutottam, ugyanis hiába mentem át két biztonsági ellenőrzésen, a bejáratnál nem működött a kártyás terminál. Talán jobb is így.

Másnap reggel rajtolt a Yoles [jolé], az első szakasz Scoelcher és Le Précheur között zajlott. Tradícionálisan ez egy egy hetes, szigetkerülő verseny lenne, ám a Saargrass szennyezés miatt egy nyugati oldali útvonalon zajlik idén. Ez ugyan a 2017-es versenyről szól, de nagyon látványos:

 A rajtot megnéztem a tévében, majd autóba pattantam, hogy a célba érkezésre odaérjek. Az út a sziget északnyugati partja mellett vezetett, ahonnan szinte folyamatosan látszott a hajókavalkád. Nem csak az a tizen néhány induló, rengetegen kísérik őket jet skivel, csónakkal, vitorlással, yachttal. A Digicelnek is volt egy hajója, csak későn érkeztem a jegyigényléshez. Megmondom őszintén, fingom sincs, ki nyert, még arról sem, hogy ki indult, de az egésznek a hangulata, hogy mindenkit csak ez érdekel, teljesen magával ragadott.

Képek:

Mivel annyira értek a vitorlázáshoz, mint Thomas Doll a bajnokok ligájához, valószínűleg rengeteg hülyeséget fogok most írni. Érdemes megfigyelni, hogy a csapat legalább fele nem is a hajóban van, hanem az abból kilógó farudakon tartja azt egyensúlyban.

Ez pedig igen közel van a parthoz.

Ezzel el is érkeztünk az utolsó aktív naphoz, hétfőn és kedden még erősen dolgoztam. Szerdán már Prisca nem volt, és én is indultam haza, így ez a nap már a dolgok lezárásával telt, illetve az IT dolgaim rendberakásával. Több-kevesebb sikerrel...

Hazafelé megint kisgéppel jöttünk. Ami feltűnő, hogy a biztonsági eligazításnál nagyobb hangsúlyt fektetnek a mentőmellény használatára. Bár nem feltétlenül lesz rá szükség, ha itt ülsz:

Ezen meg a moszatgenyókat, egy óceánjárót, és Ilet du Gosier szigetét kell látni a világító toronnyal.

Köszi a figyelmet! És a képeket ne csak végiggörgessétek, hanem nézegessétek szépen, tök nagy meló feltölteni őket! :D Legközelebb már újra együtt jelentkezünk Banyával.