Megérkezésünktől kezdve, szépen apránként hétről hétre nyílt ki a világ itt Tádé számára. Az első hónapban teljesen úgy kezelte az ittlétet, mintha elugrottunk volna egyet nyaralni. Nem igazán tudta hová tenni a helyzetet, hogy mindennap itt vagyunk, amint kinyílt az ajtó vágtázott a kocsihoz. Imád autózni, de ez az állandóan az autóhoz szaladás, tette világossá számunkra, hogy ilyenkor azt várja, hogy haza menjünk.
Aránylag késő volt már kedd délután, amikor kezdtünk pakolászni az angollal, hogy megyünk haza, és beszéltük a másnap reggeli teendőket. Ekkor kérdezte meg Patrice, hogy ugye tudjuk, hogy másnap munkaszüneti nap van. Tudjuk, persze, most már! Későn, de jó hírrel érkeztem hát haza. Úgy megijedtünk a hirtelen jött szabadnaptól, hogy hirtelen azt sem tudtuk, mit kezdjünk vele! Aztán eszünkbe jutott, hogy még anno az akváriumba kombinált belépőt vettünk, ami az állatkertbe is érvényes. Miután Tádét megsétáltattuk a környéken, autóba pattantunk.
Ami eddig történt:
Banyát és Tehent hátrahagyva át kellett mennem a szomszéd szigetre, üzleti céllal. Szakmailag jól sült el, de magánéletileg elég nehezen telt. A múltkor besokalltunk képekből, így muszáj külön bejegyzésben folytatni. Ott hagytuk abba, hogy voltunk a legészakibb csücskében, ezután jöjjön a legdélebbi.
A rekkenő hőségben hősünk hunyorítva néz a hullámzó horizont felé. Tenyerével letörli homlokáról a verejtéket, de marja a sótól kidörzsölt szemöldökét minden érintés. Szinte émelygek az éhségtől. Na jó, nem csak az éhségtől... A guadalupi sivatag melegében még jobban kavarog a gyomra az előző éjjel elfogyasztott tequillától!
No várjunk csak, az a Juan ir blog! Szóval nővérkém rávilágított egy kisebb félreértésre: van Guadalupe és Guadeloupe, és nincsenek túl közel.
Guadalupe: Mexikó, tequila, sivatag, cápák, Juan
Guadeloupe: Franciaország, rum, trópusi sziget, delfinek és teknősök, Sanyi
Csúsztunk a cikkünkkel, megint...
Találkoztunk az elnökkel, megint...
Na jó, Forrest Gumpnak könnyebb megbocsájtani.
Villámtények:
- A Dacia Dokker életidegenül fest a pálmafák alatt
- A Skoda Fabia és a Suzuki Swift valahogy egy fokkal jobban illik a képbe, de még mindig véleményes
- Lettek kiscsibéink, bár azt se tudtuk, hogy van tyúkunk! :)
- Az éjszaka csendje igazából elég hangos
- Aránylag kevesen hallgatnak errefelé Halott pénzt :)
- 2 hete nem dohányzom, de ki számolja!
Ha már a Galaxis útikalauz stopposoknak lett a világ leghosszabb, négy részes trilógiája, engedtessék meg nekem, hogy megírjam a legrövidebbet, három bekezdésben!
Érkezett egy kérdés, hogy mivel is foglalkozom, hogy is kerültem ide.
Öcsémék szerint így jellemezhető a munkám:
A repülőtéren élénk mozgás van, befutott az esti nagy gép. A taxik érkeznek sorra, vadásznak, majd sebtében indulnak is tovább, hátha belefér még egy fuvar. Sűrű pálmaház-szag lengi be a fülledt levegőt. Hiába múlt már el este hét óra, és ment le a nap, a meleg még így is mellbe vág. Fújtatva tekerem ki a rögzítőcsavarokat az immár lakatlan kutyaszállítóból. Azt mondta a srác, negyedóra az út a házig, negyedóra vissza, és utána engem is elvisznek. Keservesen lassan telik az idő a pálmafák tövében. Olyanok, mint Belgiumban a szembe szomszéd kertjében voltak, csak úgy 8-10 méterrel magasabbak, és kettőnél több van belőlük. Lassan csendesedik a reptéren a mozgás, alig van már érkező autó. A vigyorgó, bandukoló arcokat nézem, akik hangos nevetéssel köszöntik egymást. Csak engem zavar az idő lassúsága. Hosszú nap volt, 30 órás, és az előző éjjel sem aludtunk. Jöhetne már az autó… Peugeot kombi volt, de még a színére sem emlékszem, csak elvitte a feleségemet, a kutyámat, és az összes cuccunkat! Itt még nem tudtam, hogy az idő itt ennél sokkal lassabban is tud telni.
