Ha már a Galaxis útikalauz stopposoknak lett a világ leghosszabb, négy részes trilógiája, engedtessék meg nekem, hogy megírjam a legrövidebbet, három bekezdésben!
Érkezett egy kérdés, hogy mivel is foglalkozom, hogy is kerültem ide.
Öcsémék szerint így jellemezhető a munkám:
Kicsit bővebben, mobiltelefon hálózatokkal foglalkozom, annak is azzal a részével, hogy a bázisállomás és a zsebedben lévő kis kütyü között létrejöjjön, és működjön a kapcsolat. Insiderek RAN-ként ismerik a területet.
Otthon a Telenornál kezdtem dolgozni, aztán majdnem két évet Belgiumban töltöttem. Itt az egyik csoportvezető ajánlott be Guadeloupera, mert kerestek embert. Nagyjából február végén, március elején kezdtük kerülgetni egymást, majd május végén dőlt el végleg, hogy tényleg jövök. Ekkor ők úgy gondolták, hogy egy hét nekem elég lesz arra, hogy mindent elintézzek, hogy átköltözzünk a világ másik felére… Ezt sikerült egy kicsit kitolni, és itt csatlakoztatok a sztoriba a múlt héten. Így most a Digicel nevű francia, karib térségi szolgáltatónál vagyok, és 4 sziget szolgáltatásáról gondoskodunk. Fontos tudni, hogy egy hálózat sosincs készen, folyamatos karbantartást, fejlesztést, optimalizálást igényel. Szóval itt a Digicelnek 3 része van: Martinique, ez a központi vezetést is magába foglalja, Guadeloupe, és a környező Francia szigetek és Francia Guyana. Így mi vagyunk az egyik kis cég. Egy kis irodában, összesen alig 30 emberrel dolgozunk, ebben benne van az összes osztály marketingtől fieldesig (ő megy ki a helyszíni munkákra az állomásokra). A hálózat is kicsi, alig 150 állomásból áll (ez otthon a Balaton-környékét jelenti kb), és van hova fejlődnie. A csapat összetartó, amolyan kis családias légkör uralkodik. Úgy gondolom, meg kell tapasztalni ezt is, nem kell mindig multi cégnél dolgozni. Itt mást, máshogyan lehet tanulni.
Jelenleg még a demo hetemet töltöm, accountok elkészítésével, bürokratikus procedúrákkal, ismerkedéssel telik. A srácok célja, hogy 3 hónap alatt megtanítanak Franciául. Challenge accepted! Azonban már egyre több konkrét esettel kapcsolatban is összeülünk Patrice kollégámmal, aki érkezésem előtt egyedül volt a RAN, és leginkább Martiniquere eszkalálta a dolgokat, mivel még rendes hozzáférése sem volt a dolgokhoz. Na ezt már kisírtam, hogy kapjunk, úgyhogy előbb-utóbb nagyot lehet majd alkotni. Maradjunk annyiban, hogy van hová fejlődnie a hálózatnak. És ha otthon panaszkodni támadna kedvetek, hogy milyen rosszul is működik ez vagy az, higgyétek el nekem, hogy a magyar szolgáltatók nem csak világszínvonalú szolgáltatást nyújtanak, de még Nyugat-Európa nagy részét is bőven lepipálják. Pláne ezt… �
Ennyit most a munkáról, jöjjön a buli rész! Az iroda, a térerő-gyár, továbbiakban csak gyár, Jarryban található, ami a helyi kereskedelmi, ipari, és mindenféle központ. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mint otthon egy agglomerációs ipari parkot, csak nagyobb. Könnyű szerkezetes hodályok egymás nyakán, van köztük iroda, étterem, és mindenféle üzlet. Ákos barátom Biotech forgalmazó partnere is itt van a szomszédban. A másik oldalon pedig állatbolt is van, így már Tádénak is be tudtam vásárolni. 9-től 5-ig van a munkaidő, én 8-ra szoktam járni. Egyrészt azért, mert korán reggel kidob az ágy, mert már nem sokkal 5 után kel a nap, és nagyon meleg van, meg még tart a jetlag is, amit ezáltal szeretnénk is fenntartani. A másik ok pedig az, hogy nagyon sokan ide járnak dolgozni, így hatalmas dugók tudnak kialakulni, így igyekszem előtte jönni. Így, hogy a bevásárlásokat is el tudom intézni, sietek haza a kis családhoz, hogy tudjak velük is időt tölteni. Korán kel a nap, korán is megy le, így hiába megyünk a késő délutáni órákban kirándulni, nehéz jó képeket csinálni, így ezek majd a hétvégékre maradnak sajnos. Arra azért mindenképpen jó, hogy felfedezzük, hol érdemes majd több időt eltölteni. Illetve teljesíteni kell a napi mozgáscélokat is, ugye! Szamár hatalmas segítségünkre van ezekben a kirándulásokban. Érdekes a helyi közlekedés, az otthoni Rat Look Club sírva tolná bontóba a csiszolt motorháztetős kettesgolfját, ha meglátná, mit művel az erős UV sugárzás és a sok eső. Szamár egy jó állapotban lévő autónak számít itt, a maga ütött-kopottságával együtt is. Lakott területen 50-nel, azon kívül 70-nel, illetve félig autópálya-félig országút féle utakon 90-nel lehet menni. A helyiek többsége szerintem nagyjából annyira ismerheti a KRESZ-t, mint az egyszeri magyar bringás. Volt, hogy a körforgalomban bent lévő elsőbbséget adott nekünk, miközben behajtottunk. A lámpákat egyáltalán nem tudják használni, sötétedéskor még nem világítanak, aztán pedig ködlámpa + távolsági kombóval operálnak, akkor is, ha szembe jössz velük és akkor is, ha követnek. Simán előfordul, hogy a nagy úton balra indexelve sorolnak ki előtted két sávot. És azok a fura fehér vonalak az aszfalton, na azok aztán nagyon összezavarnak egyeseket. Összességében egy mérsékelten agresszív vezetési stílussal lehet érvényesülni, mégis valahogy működik az egész, balesetet eddig még nem láttunk. Bár sok autó néz ki úgy, mint egy félig összegyűrt tejfölös doboz.
Egyik este bementünk Le Gosier központjába, mert munkába menet láttam egy kis szigetet világító toronnyal. Fura egyvelege ez a világnak, francia is, helyi is, de összességében a filmekből látott vidéki Mexikóra emlékeztet. Főleg a templom, és a temető. Belefutottunk egy kertben kolibrikbe is. Szúnyognak nagy, galambnak kicsi, mégis nagyobb, mint gondoltam, olyan hatodikos veréb méretű, és nagyon gyors!
Tegnap pedig kinéztünk a térképen egy random, homokosnak kinéző partszakaszt. Kiderült, hogy az óriásteknősök partszakaszára bukkantunk. Sajnos csak a partszakaszra. Védett természeti övezet ez, de látogatható. Szép homok, pálmafák, széles óceán, szép volt na! Láttunk rákokat is, meg kóbor kutyákat. Sajnos sok van belőlük, meg tehénből is. Szinte bármerre járunk, valahol biztos, hogy legel egy tehén. A vízben sok a barna moszat, sok helyen az borítja a partot, a helyiek szerint ez a probléma mostanában kezdődött, és aggasztó méreteket ölt, még a repülő ablakából is látszik.
Érdekességek a végére:
Macska méretű iguanák szaladgálnak a kertben, állítólag ártalmatlanok, mert csak mangót és leveleket esznek, egyenlőre ez még nem nyert bizonyosságot. Tádénak igen megtetszett el is kezdte üldözni, de szerencsére ő volt az okosabb és hagyta elmenni az iguanát. Persze a jóval kisebb társaik is megtalálhatóak mindenfelé.
A helyiek - creolok Guadeloupet csak Gwadaként emlegetik. Minden várost jelölő táblán a francia név alatt megtalálható a creol is, ami sokkal egyszerűbbnek tűnik írásban és kiejtésben is.
Kérdezzetek, reagáljatok, interaktívkodjunk együtt, így a titeket érdeklő dolgokkal tudunk foglalkozni! Nekünk is van rengeteg ötletünk még, amit szeretnénk megvalósítani, de veletek együtt lehet ebből egy hosszan működő, fenntartható dolog.
Merci, bon voyage!
