Ahogy a francia mondaná Allez les bleus!
Megint kicsit lemaradtunk, igyekszünk hiánypótolni!
Többen kérdeztétek, milyen itt az idő. Nos, meleg. Bővebben: nagyon meleg!!! Na jó, állandó 30 fok van napközben, és mivel karnyújtásnyi távolságra található némi víz, ezért párás, fülledt meleg van. Enyhítő körülményt nyújt, hogy a felhők szerencsésebb esetben takarják a napot, és sokat fúj a szél, ami kicsit hűsít. De összességében inkább nehezen viselhető. Hogy ezt szemléltetni tudjam, valahogy úgy kell elképzelni, hogy napi 3 zuhanyzás mellett is bármikor tudom magam úgy érezni, mintha egy hete az utcán élnék. Mara nem, neki mindig vattacukor illata van! :) Szóval zuhany reggel, hazaérkezéskor és/vagy lefekvés előtt, és akkor még nem történt semmi extra, Atlanti auchanban fürdés, sportolás, füstölés... A sok zuhany sok ruhacserével jár, így minden hamarabb megy tönkre a sok mosástól. Minden nap esik az eső, leginkább hajnalban. Mostanában előfordul napközben is. Ez pont az angol egész napos eső ellentéte, itt 10 perc alatt vége van, csak azt a 10 percet töltsd fedett helyen! Fél óra után teljesen száraz minden, mintha nem is esett volna. A tengervíz egyébként nagyon kellemesen meleg, de kevés a képeslapokon elképzelt fürdőhely, ha van is, biztosan nagy tömeg van. Júliussal megkezdődött a nyári szünet, sokan jönnek haza Franciaországból, illetve szintén onnan idejönnek nyaralni, éljen a belföldi turizmus! :)
Az egyre hosszabb hajammal még nehezebben viseltem a hőséget, így elérkezett a pillanat, hogy elmenjek borbélyhoz. Teljesen olyan volt, mint egy Eddie Murphy filmben! :D Na jó, nem. Egy derékig érő hangfalból szólt a hip-hop, és egymás mellett 4 srác vágta a hajakat. A terem két oldalán végigfutó hatalmas tükrök fölött számozott képeken hajminták voltak. Igen, mindenféle törzsi, nonfi mintás, csíkos hajak, és volt, akinek a tarkójába volt nyírva Bob Marley. Nem a neve, a portréja! Az egész üzletben csak mi ketten voltunk fehér csokik. A 4-ből egy srác beszélt angolul, én nem hozzá kerültem. Kiválasztottuk a 11-es mintát. Amíg az aljával dolgozott, és átmenetet vágott, semmi gond sem volt. Miután végzett, aggódva megkérdezte, hogy a tetejéből is vágjon-e, mondtam, hogy igen. Na azt fejet kellett volna lefényképezni. Egyiküknek volt ollója, azt elhozta, és végül ügyesen megcsinálta, de látszott, hogy nem erre a munkára szerződött szegény! Később a kollégáktól megtudtam, hogy külön fodrászat van a khm... göndör és egyenes hajakra szakosodottak.
Másnap kiderült, hogy a két francia csapat közül (Franciaország-Belgium) az anyaország jut a VB döntőbe. Igazi fieszta volt a gyárban. Sör, fagyi, minden volt! A szombati bronzmeccset a nem túl lelkes angollal néztük a kalózkocsmában, a kikötőnél. Mivel itt reggel 10-kor kezdődött eme jeles sportesemény, sörözni nem volt illdomos. "Mert ugye az az alkoholista, aki világosban sört iszik." Így rámentem a Panachéra, láttam a boltban, hogy az úgy néz ki, mintha sör lenne, de 1% alatt van az alkoholtartalma. Tényleg úgy néz ki, és citromos Gösser íze van. A néhányadik ilyen kört már a pultban kértem, és kicsit megviselt, hogy láttam, hogy készül. Nem a boltit töltik pohárba, hanem 2 rész Spritera csapolnak 1 rész sört. Bumm, oda a varázs. A sok izgalmat nem hozó meccs után elmentünk Tádéval strandolni. Vittem a snorkel cuccot is, de nem igazán volt alkalmas hozzá a víz. Szép tiszta volt ugyan, viszont elég göröngyös, egybefüggő szikla a meder, ráadásul tele volt sünnel is, így a térdig érő vízen nem jutottam túl.
Másnap eljött a nagy nap, Franciaország döntőt játszik. Most hatalmasodott el a futball láz, már tényleg mindenki ezen pörgött, az is, aki még egy meccset sem nézett meg ezen a VB-n, most az is kitűzte a trikolórt a házára, autójára, anyósára, kutyájára, mindenre. Azt a fülest kaptuk a kollégáktól, hogy a velodromeban lesz a nagy buli, így ki is látogattunk oda. A velodrome bringás stadiont jelent, az egyik lelátófél volt megnyitva, legalább az is ilyen két teraszos megoldás volt, amolyan mini Maracana! A küzdőtéren pedig két óriási LED falon ment a műsor. A felső karéj első sorába ültünk, mögöttünk a srácok udvariasan megkérdezték, hogy a kékeknek szurkolunk-e. Kezdésre megtelt a megnyitott rész. A francia himnusszal kezdtek, nem szólt rosszul. Aztán egyetlen ember énekelte a horvátot is, egyetlen szőke csaj volt piros-fehér kockás ruhában, de valószínűleg ő is itt lakik, mert a barátnői a kékekért szorítottak.
Nem mindennapi lehetőség a világbajnok országában megnézni a VB döntőt, azt hiszem az ilyen dolgokra mondják, hogy egyszer az életben! Na jó, azért mi két éve boldogabbak voltunk, de a fenti állítás sajnos arra is igaz. A nagy tömeg előtt igyekeztünk lelépni, hogy ne töltsük az egész napot a parkolóban. Az utak szinte üresek voltak, csak az innen hazatartók voltak kint. Mindenki dudált, zászlók, sálak lógtak minden autón, és a nagy boldogságban, teljesen előzékenyen vezetett mindenki! Az opcionális zavargás, a helyi programnak nem volt része. Viszont mivel az esti meccs után hazaértünk ebédre, elmentünk még délután a sziget keleti végébe, íme:
A szívárvány lába, a koboldok vízbe fúltak:
A hazaúton azért látszott, hogy sokan még a győzelem mámorában keltek útra, de nem történt semmi incidens.
Mindeközben valószínűleg nem említettem, hogy az egyik kolléga megkért, hogy segítsek be Martiniquen, és péntek délutánra megszülték, hogy fizetik az utamat, illetve az itt tartózkodásomat. Ennek megfelelően hétfő reggel repülőre ültem, és átjöttem két hétre. A külön töltött időről következő blogposztunkban számolunk be részletesen.
Addig is hallgassatok helyi zenéket itt:
