Legelőször is szeretném bemutatni, kedvenc őslakosomat, a Márti-Niki pókot (nopus curva anjus).
Számomra az a legkedvesebb tulajdonsága, hogy sohasem találkoztunk! :)
De ne szaladjunk ennyire előre! A VB döntő másnapján vagyunk, reggel 6-kor csörög a telefonom, megérkezett a taxi, odatalált, és még angolul is beszélt!!! Én megválasztanám elnöknek a srácot! Egész hamar kiértünk a reptérre, útközben azért egy-két korlátra csavarodott autón látszott, hogy páran túltolták az ünneplést! Kiderült, hogy két terminál van, egy a nagy, egy pedig a kis gépeknek. Ilyen táblák segítettek tájékozódni:
Na jó, azért csak a képernyők felénél volt ez a kép, a másik felük működött rendesen. Ahogy néztem, a szomszédos kapukat, nagyjából óránként járnak kisgépek a két sziget között. Nagyjából olyan ez itt, mint otthon az Intercity, főleg, hogy itt nincs vonat, se HÉV, villamos, metró, fogaskerekű, de még egy nyamvadt budavári sikló sem...
Ezzel a kis rotoros csodával mentem, régóta bakancslistás volt már, hogy egyszer kipróbáljam! Kicsit hangosabb, mint a sugárhajtású, de bőven viselhető. Meglepően stabilan viselkedett a levegőben, bár egészen jó időnk volt. Ami fura, hogy hiába van 4 ülés egy sorban, azok az A, C, D és F jelzéseket viselik. Meglepően tágas a lábtér, nagyobb, mint a Ryanairen, és még a csomagokat is elhozták. Nem volt tele a gép, így a mellettem ülő nem ült mellettem, át tudott ülni az ablak mellé.
Bal oldalt a nagy sárga folt az építkezés, ami a szomszédunkban zajlik, a mellette lévő kis fehér folt a nagy ház, a kettő közötti narancs a miénk.
Azok a barna foltok a vízen, az úszó moszatmezők, mivel ez a kép már bőven repülési magasságból készült, sejthető, hogy a foltok nem kicsik!
Kis szemléltető ábránkon az látszik, hogy két szigetnyit jöttem délre, és az a Dominika nem az a Dominika, amire gondolnánk, ha azt halljuk, hogy Dominika!
Mint minden mást is, az autót is ügyesen elintézte a HR-es, egy Fohldkáplüszt (Ford KA+) kaptam, amiből a plusz arra utal, hogy bár éppen csak, de a bőrönd mellé plusz egy fényképezőgép is befér a csomagtartóba. Bár rossz nyelvek szerint az 5 ajtóra utal.
Ez jópofára sikerült!
Martiniqueról annyit kell tudni, hogy minden szempontból tagoltabb, mint Guadeloupe. Itt is egy vulkáni hegy van a középpontban, de sokkal több a domb, és a völgy, de a part mentén is több a félsziget és öböl. Utóbbi egész jó védelmet nyújt a moszat ellen. Nos ezeken a sűrű hegymeneteken azért Káplüsz ezres vagy ezerkettes kis turbós csodája rendesen meg tud szenvedni, de a fék hiánya ennél is ijesztőbb.
A Digicel az egész Karib térségben szolgáltat, de az FWI (French West Indies - ezt még nem sikerült kinyomoznom, honnan jött) 3 fő területből áll, ezek Guyana, Martinique és Guadeloupe. A központi iroda itt van, és a főnökök is. Maga a helyzet egyáltalán nem a legszerencsésebb a magánéletünk szempontjából. Nem könnyű ám egyedül lenni több, mint két héten át. Szakmailag viszont elengedhetetlen az út, egyrészt némi kapcsolatépítés nem árt. Nem csak email címeket látok, és én sem az vagyok már. Másrészt végre sikerült úgy rendesen beköszönni. Volt már néhány "Good job Sandor!" köremail!
A képen az FBE Antilles jelöli a kecót, a gyár pedig Fort-de-France E betűjénél van, ez kocsival nagyjából két perces utat jelent.
L'aeroport az erkélyről
Az egyik kolléga nem rég jött vissza Budapestről, és teljesen rá van pörögve még mindig. A bulik, a város, és a lányok, de főleg a lányok! Hatalmas dicséretet közvetítek felétek, kedves magyar lányok! Sokat segítetek nekem is!
Ha már autó, az megvan, hogy a Lexi előtti autóim olcsóbbak voltak, mint ez az üveg rum?!
Eljött az első hétvége, elindultam felfedezni, elmentem a sziget legészakibb részére, útközben néhány érdekesebb helyen megállva.
Ezt a templomot Notre Damenak hívják.
Igen, a harmadik o lehetne hosszú, de inkább értékeljük az igyekezetet!
Tombolo ez a szikla, aminek az a különlegessége, hogy áprilisban száraz lábbal át lehet sétálni hozzá a partról. Mivel nem április van, a másik különlegességét látjuk, hogy a szigetet két oldalról kerülő hullámok egy sávban csapnak össze, pont ott, ahol a "híd" szokott lenni.
Néhány megálló útközben:
Így nő a banán, ami nem is igazi banán, bár mi azt hisszük, hogy az:
https://index.hu/tudomany/til/2017/05/06/miert_nem_eszunk_vadon_nott_banant/
Ez pedig a sziget utolsó falva:
