Végre megérkezett az első fizetés! Múlt hétvégén elmentünk megnézni a Memorial ACTe nevű múzeumot. Csináltunk jópár képet, de csak kívülről. Ez az intézmény egy amolyan helyi kulturális komplexum, van benne étterem, múzeum, ideiglenes tárlatok, előadó és konferenciatermek.
Itt érdemes körbenézni a képeket, mert már maga az épület sem egyszerű. Mindkét kiállításra, az állandóra és az ideiglenesre is váltottunk belépőt, ráadásul meglepően olcsón (helyi mércével persze), összesen kevesebb, mint 40 €-t fizettünk. A bejáratnál le kellett tenni a táskákat egy értékmegőrzőbe, és nemhogy kamerát, de még telefont sem volt szabad bevinni. Teljesen a hatása alá kerültünk, a bent látott technika is lenyűgöző volt, és összeszedetten, érdekesen mutatta be a rabszolgaság történelmét az ókortól egészen -is itt jött nekünk a mellberúgás- napjainkig. Azt gondolná az ember, hogy ez az egész olyan rég volt, és mi, magyarok amúgy is kimaradtunk belőle, nos ez sajnos csak részben igaz. A jegyekhez automatikusan kaptunk audio guideot, ami már önmagában jópofa volt, mert egyrészt nem ért a fülünkhöz, másrészt automatikusan annak a videónak a hangja, tárgynak a bemutatása ment, amit épp néztünk, illetve némely teremben az aláfestő zene, háttérhangok. Azért ez néha összezavarodott, de jópofa, hogy ugyanazt a jelenetet egyszerre 5 nyelven nézzük a teremben.
Kép most kevesebb lesz, a fent említett okok miatt, de úgy érzem, hogy egy szöveges összefoglalót megérdemel a téma. Szóval láttuk a rabszolgákat az ókori egyiptomiaknál, görögöknél, rómaiaknál, ezután következett a gyarmatosítás, az emberkereskedelem és az elhurcolás. Miután minden szigeten létrehozták a telepeiket, az európai nagyhatalmak hobbija az volt, hogy ezekért háborúztak. Félreértés ne essék, ebben az időben a fehérek élete is pont annyit ért, mint a feketéké, vagyis semennyit. De legalább jutott a gazdagoknak cukor és tea, meg szép nyakláncok.
Bemutatták hogyan éltek itt az emberek, hogy az egy nyelvet beszélők egymás társaságát keresték (nyilván), de a sorsközösség illetve a különböző igények miatt nem volt teljes a klikkesedés. Így alakult ki a kreol identitás és kultúra. Dominikán például hiába az angol a hivatalos nyelv, a helyiek mégis a francia alapú kreolt beszélik szívesebben. A helyi növénytermesztés is az Afrikából hozott tudásra épül. Az építészet is a francia, némileg az angol és a rabszolgák házaiból kialakuló stílusjegyeket hordozza, ezért van például egy vállig érő fallal elválasztva a konyhánk a nappalitól.
Megtudtunk dolgokat a hitükről, forradalmakról (kb annyit, hogy voltak), szertartásaikról, ünnepeikről, hogy felszabadultak, majd 8 év múlva újra bevezették a rabszolgaságot. Miután végleg megszűnt (1910-es éveket írunk), gyakorlatilag ugyanúgy ment minden tovább, de már kaptak fizetést a munkájukért. Volt egy-egy kisebb terem a Ku Klux Klánról, arról, hogy hiába voltak már szabad emberek, másodrendű állampolgárokként kellett élniük. Erről amúgy tök jó film a Race - A legendák ideje.
Az utolsó teremben a modern kori rabszolgaság volt a téma. Szexuális munkások, gyerekmunkások, gyerek katonák, és egyéb módon szolgaként tartott emberekről voltak statisztikák, és bizony, itt már megjelent kis hazánk is 3500 esettel kapcsolatban, ami Kína 3 és fél milliója mellett eltörpül, de Svájc negyvenéhez képest sok. És itt jött a legnagyobb sokk, mert arra gondoltam végig, hogy hogy mehetett ez évszázadokon át. Arra gondoltam, nem volt internet, nem is tudtak róla az emberek. Bezzeg most van internet...
Az ideiglenes tárlat az emberi állatkertekről szólt, jóval kevésbé látványosan. Ezzel kapcsolatban két cikket ajánlanék a figyelmetekbe, hogy el tudjátok helyezni a dolgot távolságban és időben. Ezek miatt elkezdett komolyabban érdekelni a helyi történelem, bár nem túl sok mindent találni róla, azt sem magyarul. De ha már ideáig eljutottatok, megérdemeltek egy kis felüdülést! :)
A múzeum után, már kopogott a szemünk az éhségtől, megnéztük a gyár melletti burgerest, amivel már hetek óta szemezek. Nem olcsó, de annál jobb! Én kecskesajtosat ettem, Banyus egy klasszikusabb BBQ, sajtost. Nagyjából az otthoni Tuninghoz tudnám hasonlítani. Nem minden napra való, de megtartjuk. Ja, és ezek után a vacsorán sem sokat kellett gondolkozni... Terveztünk már egy sétát a fővárosban is, erre is sort kerítettünk!
Azon gondolkodtunk, hogy el kéne már, hogy mondjuk, hogy nem minden ilyen romos itt, csak a lepukkantabb házakat érdekesebb fotózni, mint egy jó állapotú tucatot. Na ez az állítás Baie Mahaultban Basse Terreben megdőlt, dózerérett az egész! Csináltunk pár képet, de semmi sem történt:
Megtörtént viszont a csoda! Még Martiniqueon kaptam a core networkös srácoktól ethernet kábelt és csatlakozókat, míg hétközben az itteniektől kaptam hozzá szerszámot. Én pedig végre megfejeltem! Aztán miután elmúlt a sajgó fájdalom a homlokomról, a csatlakozókat is sikerült felszerelnem a végére! ;) Fieldes kollégák! Ember lettem a szemetekben? :D Jött este a házinéni, és végre sikerült wifit varázsolni a házunkba! Na ehhez persze újra kellett fejelnem a kábelt, de végül csak összeraktam egy működőt! Házinéni hozta a kutyáját is, szép kislány, de nem lesz Tádé barátja, mondjuk ehhez vastagon hozzájárult az is, hogy feszülő pórázon mutatták be Tádinak...
Másnap strandolni vágytunk, így útrakeltünk. Tervünk beteljesítésében két dolog akadállyozott meg végül:
- a parton valami rendezvény volt
- amikor rájöttünk, hogy nagyobb vihar van, mint szokott, akkor derült ki, hogy sárga (legalacsonyabb fokozatú) viharjelzés van
Így a vasárnapunk során sikerült 3 órát autóznunk egy bokitért és egy agoulouért, de legalább finomak voltak. És megtudtuk, hogy Mara agouloukedvelő, míg én inkább bokites vagyok.
Agoulou:
Emellett folyamatban lévő ügyünk, hogy nyelvtanárt keressünk, edzőtermet találjunk és Tádét be kell oltatnunk.
Voltak viccek meg képek, most már jöhet, amit eddig sikerült kiderítenünk a történelemről.
Pierre Belain d'Esnambuc egy francia kereskedő és kalandor volt a karibi térségben, aki 1635-ben alapította az első állandó francia kolóniát, Saint-Pierret, Martinique szigetén. Belain 1625-ben hajózott a karib-szigetekre, remélve, hogy létrehoz egy francia települést a St. Christopher-szigeten (St. Kitts). 1626-ban visszatért Franciaországba, ahol Richelieu bíboros támogatását el is nyerte, hogy francia telepeket hozhasson létre a régióban. Richelieu (ő volt a Vasálarcosban) a Compagnie de Saint-Christophe részvényesévé vált, amelyet a dán Esnambuc vezetésével hoztak létre. A vállalat nem volt különösebben sikeres, és Richelieu átszervezte, mint a Compagnie des Îles de l'Amérique. 1635-ben Esnambuc Martinique-ba hajózott, száz franciával a fedélzeten, akikkel cukornád ültetvényeket hoztak létre.
Hat hónap elteltével Martiniquen d'Esnambuc visszatért St. Christopherbe, ahol nem sokkal később, 1636-ban meghalt. Unokaöccse, Jacques Dyel du Parquet örökölte d'Esnambuc uralmát a karibi francia települések felett, 1637-ben Martinique kormányzóvá vált, itt is maradt, és nem foglalkozott a többi szigettel.
A franciák tartósan Martinique-ben és Guadeloupe-ban telepedtek le, miután a briteket Saint Kitts és Nevis (Saint-Christophe franciául) elhajtották. A martiniquei Fort Royal (Fort-de-France) volt a régió legfontosabb francia hadi kikötője, ahonnan felfedezhették a régiót. 1638-ban Jacques Dyel du Parquet (1606-1658), Pierre Belain d'Esnambuc unokaöccse és Martinique első kormányzója úgy döntött, hogy megépíti Fort Saint Louis erődjét, hogy védje a várost az ellenséges támadásoktól. A Fort Royal-tól, Martinique-ból a Du Parquet dél-déli részén új területeket keresett, és 1643-ban létrehozta az első települést Saint Lucia városában, és egy olyan expedíciót vezetett, amely 1649-ben létrehozott egy francia települést Grenadában. A brit uralom hosszú történelme ellenére a Grenada francia az örökséget továbbra is számos emlék bizonyítja, a grenadai kreol nyelv francia jövevényszavai, a francia stílusú épületek, a franciás konyha és helységek neve (például Petit Martinique, Martinique Channel stb.)
1642-ben a Compagnie des Îles de l'Amérique húsz évvel meghosszabbította a szerződését. A király közben kinevezte a társaság főigazgatóját és a társaságot a különböző szigetek kormányzóinak. Azonban a 1640-es évek végén Franciaországban Mazarin kevés érdeklődést tanúsított a gyarmati ügyek iránt, és a vállalat befolyása lanyhult, mígnem 1651-ben feloszlott, értékesítési és hasznosítási jogait különböző szervezetek számára hagyva. A du Paquet család Martiniquet, Grenadát és Saint Luciát vásárolta 60.000 líráért(?) (livres volt az eredeti szó). A Siou d'Houël megvásárolta Guadeloupe-t, Marie-Galante-t, La Desirade-t és La Saintes-t. A Máltai Lovagok megvásárolták Saint Barthélemy-t és Szent Martint, amelyek Guadeloupe befolyása alá kerültek. 1665-ben a lovagok eladták a megszerzett szigetet az újonnan alakult (1664) Compagnie des Indes occidentalesnek.
Dominika egy korábbi francia és brit kolónia a Kelet-Karib-térségben, Guadeloupe (északi) és Martinique (déli) francia szigetek között félúton. Kolumbusz Kristóf (mert így hívták Portugáliában is) nevezte el a szigetet a hét egyik napja, vasárnap (latinul domingo) után, amikor észrevette 1493. november 3-án. Kolumbusz leszállása után száz évvel Dominika elszigetelt maradt (mert egy sziget). Abban az időben itt a szigeti karibok, avagy a Kalinago nép lakott, és idővel még többen telepedtek le a környező szigetekről, miután az európai hatalmak bejutottak a régióba. 1690-ben a franciaországi Martiniquei és Guadeloupei favágók fakitermelő üzemeket kezdtek létrehozni, hogy a többi francia szigetre faanyagot szállíthassanak, közben fokozatosan állandó telepesekké váltak. Franciaországnak már több éve volt itt kolóniája, mikor Nyugat-Afrikából, Martiniqueról és Guadelouperól rabszolgákat importáltak az ültetvényeikre. Ebben az időszakban kialakult az antillai kreol nyelv. Franciaország 1763-ban hivatalosan átadta Dominikát Nagy-Britanniának. Nagy-Britannia 1805-ben létrehozott egy kis telepet a szigeten. Ennek eredményeképpen a dominikánusok hivatalos nyelvként beszélnek angolul, míg az antillai kreolt másodlagos nyelvként beszélik és őrzik, mivel Guadeloupe és Martinique francia nyelvű szigetek között van.
Trinidadot a spanyolok foglalták el a sziget ideális helyzete ellenére. Mivel alulnépesedettnek tekintették, a Grenadán élő francia Roume de St. Laurent 1783. november 4-én engedélyt (Cédula de Población) kapott III. Károly, spanyol királytól, amely lehetővé tette, hogy a francia ültetvényesek, hogy rabszolgáival, szabad színes bőrűivel és mulattaival Martinique, Grenada, Guadeloupe és Dominika francia szigeteiről Trinidadba költözzenek. A spanyolok sokféleképpen igyekeztek támogatni, hogy a telepesek belakják a szigeteket, beleértve 10 év adómentességet, és a Cédula de Poblaciónban meghatározott feltételeknek megfelelően a földtámogatásokat. A migrációt a francia forradalom is ösztönözte. Ezek az új bevándorlók létrehozták Blanchisseuse, Champs Fleurs, Paramin, Cascade, Carenage és Laventille városait hozzátéve, hogy a trinidadi származású lakosság mellett a kcreol identitást is. Spanyol, francia és őslakos helyi nyelv nyelveket beszéltek. Trinidad népessége az 1777-es, kevesebb, mint 1400 főről 1789-ig több mint 15 000-re emelkedett. 1797-ben Trinidad a brit korona-kolóniává vált, francia nyelvű népességgel.
Egyéb:
Guadeloupeot Kolumbusz fedezte fel második útja során 1493. november 4-én. A szigetet Nuestra Señora de Guadalupe zarándokhelyről nevezte el (itt még úgy írták, mint a mexikóit). 1635-ben érkezett az első francia telepes. 1674-től Franciaország gyarmata. Afrikából idehurcolt rabszolgákkal cukornádat termesztettek. A hétéves háború alatt Nagy-Britannia tulajdona 1759 és 1763 között.
1802. május 20-án Napoléon Bonaparte, mint a Francia Köztársaság Első Konzulja lett a sziget államfője, előtte a francia forradalmárok irányították a szigetet.
1946-tól Franciaország tengerentúli megyéje.
Nagy számú kínai, indiai és egyéb ázsiai bevándorló érkezett a szigetre a rabszolga-felszabadítás után, tovább színesítve az eddig sem épp homogén kultúrát.
2007-ben kivált belőle Saint-Barthélemy és Saint-Martin, melyek ettől fogva különálló francia tengerentúli területek lettek.
Valamikor Karukera volt a neve, hogy mikor és miért, az még nem derült ki, de a rumtól kezdve a gumis műhelyeken át minden piacon van legalább egy szereplő, amit így hívnak.
