Sziasztok!
Néhány fontos dolog felett átsiklottam a beköszönő cikkben, úgyhogy ezt gyorsan pótoljuk is: Guadeloupe Franciaországhoz, Európához, az EU-hoz tartozik a schengeni övezethez meg nem. Így útlevélre szükségünk volt, viszont technikailag egy EU-n belüli és egy belföldi utazáson vagyunk túl.
Múltkor beharangoztuk, most elmondjuk, hogyan is jutott Tádé idáig, mert nem egy „beguglizom, hogy készül a paprikás krumpli” bonyolultságú kérdéskörrel álltunk szemben, hanem kőkemény, átláthatatlan, mindig másra mutogató, száraz bürokráciával! Nekünk nem volt ilyen összesítés, hátha az utánunk lévőknek segíthetünk.
FIGYELEM! A most következő információk nem örök érvényű igazságok vagy életbölcseletek! A mi kiinduló és célállomásunk közti, utazásunkkor érvényes szabályokat ismerjük csak!!!
Először is szüksége volt útlevélre, amelyet bármelyik állatorvos ki tud állítani. Ugyanitt érdemes ellenőrizni, hogy az azonosító chip működik-e, és a regisztráció rendben van-e. Az utolsó oltásokat, bejegyzéseket érdemes átmásolni az oltási könyvből.
Ezután az állatorvosi kamara honlapján az állatorvosnak tájékozódnia kell, hogy az adott országba történő belépésnek milyen feltételei vannak. (oltások, igazolások, tiltott fajták, stb…) Nekünk az a szerencsénk, hogy a kontinentális Franciaországra vonatkozó szabályok érvényesek. Vagyis csak az otthon is kötelező veszettség elleni oltásra, illetve kullancs elleni védelemre van szükség, illetve a veszettség hiányát egy Titer teszttel is igazolni kellett. Ez úgy két hét alatt készül el. Tiltott fajtának a harci kutyák számítanak. Ha minden rendben van, akkor az állatorvos kiállít egy papírt, hogy az állat szállítható, és ezt a területileg illetékes hatósági állatorvos hitelesíti. Azért kell ezt ügyesen intézni, mert ez a papír 7 napon keresztül érvényes!
És akkor a másik, nem állatorvosi ág:
Olyan repülőgépen lehet állatot szállítani, ahol a rakodótérben biztosítva van az utastér hőmérséklete, és nyomása. Az Air France ilyen. Na annak utánajárni, hogy egyáltalán hogyan is kell kutyás jegyet venni, már izgalmasabb. Elmentünk a reptérre, az Air France jegyértékesítőjéhez, akitől annyit sikerült megtudni, hogy nem velük kéne jönnünk, meg 1000 Ft volt a parkolás. Mondták még, hogy nagykövetség, meg call center…
Akkor vegyük sorba a nagykövetségeket:
- franciaországi magyar nagykövetség: Kedvesek, de nem tudtak sokat segíteni, mivel tengerentúli megye (Így mondják szépen, 21. századian, hogy volt gyarmat), ezért tovább küldtek
- magyarországi francia nagykövetség: Ők voltak a legjobb arcok (Tényleg!), 5 perc alatt válaszoltak, hogy ők a Magyarországon élő Francia állampolgárok nyűgeit szolgálják, de forduljak a konzulhoz
- magyar konzul Franciaországban: a franciák kedvességén felbuzdulva elküldtem nekik is, hogy „mizu?”…
… másfél hét múlva kaptam egy linket, ahol le volt írva az unió általános belső és külső, kereskedelmi és nem kereskedelmi célú, haszon és hobbiállat szállítási szabályzat. Ebben volt egy link a francia szabályokról is, ami a Földművelésügyi Minisztérium főoldalára (!) mutatott, ami természetesen franciául volt. Azt hiszem, egy kicsit túl vannak fizetve a diplomatáink…
Illetve a Call center:
Nagyjából az ötödik próbálkozásra sikerült egy olyan emberrel beszélni, aki tényleg értette a dolgát! Az előtte és utána lévő 4-4 beszélgetés túl sok információval nem szolgált. Megtudtuk, hogy az, hogy egy repülős szállítóketrec IATA certified (Légi szállítmányozók nemzetközi szövetsége által jóvá hagyott), nem jelenti azt, hogy feladható a repülőre… Szóval, ami webáruházakban kapható, az általában nem felel meg az Air France saját szabályainak. Így mi az Air Max Cargotól szereztük be a sajátunkat, ami Tádé méretében alig nagyobb, mint egy íróasztal. � Nem szállítanak rövidorrú kutyákat, és olyan fajtát, ami a tiltás alá esik (esetünkben harcikutyák). Illetve a kutya és a ketrec együttes tömege nem haladhatja meg a 72 kg-t.
És megtudtuk azt is, hogy úgy kell jegyet venni, hogy először csak foglalsz (2 fő esetén 8 000 jó magyar birodalmi buznyákért), majd felhívod őket, és jelzed, hogy szeretnél kutyát vinni a kiválasztott járaton, amit 48 órán belül elbírálnak, és ezután fizeted ki a jegyet. Na, ez nálunk kb 4 másodpercig tartott. Pápá 8000 Ft.
Indul az utazás, csak erre vártál!
Szombat, helyi idő szerint hajnal 3-kor megérkeztünk a reptérre, Apu vitt ki minket, ugyanis az ő autójába fért be a fentebb leírt, íróasztal méretű szállító doboz…
…és 4 db nagy méretű bőrönd, és egy kis méretű bőrönd, és két hátizsák, és mi ketten, és anyukám! � Szóval, miután megtudtuk, hogy apunak mekkora autója van, azt is megtudtuk, hogy a reptéren 3-kor nem történik semmi… 4:20-kor nyitottak az Air France check-in ablakok. Itt ügyesen nem álltuk ki a check-in jobb szélétől a biztonsági ellenőrzés bejáratáig álló sort, mert a legelső ablak ügyfélszolgálat is volt, mi meg ügyfelek voltunk, ők meg szolgáltak. Szóval itt a kedves hölgynek oda kell adni a kutya összes papírját, ő kijön, megnézi a boxot, ki kell fizetni a kutyaszállítást, és elviszik a kutyát. Árban nagyjából a felnőtt jegyünk 1/3-a volt Tádé utaztatása. Párizsba alig 2 óra volt az út, amit végig izgultunk, hogy mi lehet a kis túlsúlyos rakományunkkal. (Tádé tök szexi, kutyának nem dagadt, csak csomagnak)
Lö reggeli:
Mivel még Pesten ügyesen tolakodtunk, szinte elsőként vettük át a poggyászokat, majd igen hamar megérkezett Tádé is a szomszéd futószalagon. Jól viselte az utat, bár kicsit sírt, amíg mi is meg nem nyugodtunk. Majd jött az izgalmas feladat, hogy át kell jutnunk sárszdögólról orly repterére. A személyautós taxisok egy gyors „ugyenem” pillantás után mentek inkább a családokat, üzletembereket fejni, a kirendelt irányító hölgy CB-n kért nekünk egy nagy autót, majd egy még nagyobbat! (Nem, nem aput)
Miután kaszkadőrök nélkül leforgattuk Luc Besson nem elég korán abbahagyott sorozatának legújabb részét, megérkeztünk Orly Oustra. Alig fél órát gondolkodtam, hogy mi a nyugati terminálhoz akartunk menni, az angol East (kelet), német Ost (kelet), holland Oost (kelet), sorba illő francia Oust (nyugat) vajon mit is jelenthet. És tényleg nem írnak ki szinte semmit emberi nyelven (szinte bármi más, mint francia) ezek a csigazabáló barmok, még a reptéren sem. Egyébként Orlynak eléggé vidéki reptér hangulata van, csak sokkal nagyobb. Volt egy kis időnk (2,5 óra) Tádé anyagcseréjének input-output oldalán karbantartásokat végezni, illetve foglalkozni vele. A dobozba -hála a beszoktatásnak- még ezután is elég könnyen bemászott, majd elintéztük a papírjait a második útra is. Mivel ekkor már nagyjából 36 órája voltunk ébren, a hosszú út nagy részét alvással töltöttük, bár egészen meglepően jó kaját adtak.
Lö ebéd:
Lö vacsora:
A leszállás után igazi pogózás közben jutottunk hozzá a bőröndökhöz, és Tádéhoz. A házinéni barátnője jött elénk kocsival, és mivel nem fértünk be egyszerre, először Marát, Tádét és a motyót hozták el, majd visszajöttek értem és az addigra szétszedett szállító boxért.
A következő részben a megérkezés, és munkába állás következik!
Merci, bon voyage!
