Megérkezésünk óta eltelt egy negyed év, 3 hónap, 92 nap, 22089 óra, rohadt sok perc, és még több másodperc. Eme jeles alkalomból szeretnénk újragondolni itteni életünk mindennapjainak sarkalatos pontjait. Bizonyára sokan emlékeztek a Monthy Python film klasszikus jelenetére:

Ezen gondolatmenetet követve állítottuk össze a mi kis listánkat is.

Vízvezeték

Kezdetnek gyönyörűen beletenyereltünk az egyik legidegesítőbb helyi jellegzetességbe, a vízhiányba. Az általános hiedelemmel ellentétben a csapvíz iható, de a szolgáltatás folyamatossága hagy némi kívánni valót maga után. Minden hónapban kapunk egy táblázatot, hogy a hónap melyik napján nem lesz víznyomás, ez olyan négynaponta következik be, a probléma inkább az, hogy ezek a napok szinte sosem azok, amik a tervben szerepelnek. Mint oly sok minden máshoz, ehhez is hozzá lehet szokni, a felmosóvödör tartalék WC tartályként is szolgál, állandóan van benne víz, és jó pár palack is mindig fel van töltve. Valószínűleg, ha nem jövünk ide, sosem tudtuk volna meg, hogy két liter elég egy zuhanyzáshoz!

Ez amúgy nem azért van így, mert egy szigeten vagyunk, Martiniqueon ez egyáltalán nem volt probléma. Itt viszont még a kórházak ellátása is sokszor az. Sokan több ezer literes puffertartályt tartanak a kertben, ami kimaradás esetén egy szivattyún keresztül biztosítja az ellátást.

Fontos megemlíteni továbbá, hogy mint minden más, a nagy házon keresztül jön ez is, egy műanyag csövön, az épületek oldalán vezetve. Ebből adódóan, ha napközben nem vagyunk itthon, percekig kell engedni a hideg vizet, mire alá lehet dugni a kezünket.

Csatornázás

Ez alatt most értsük az összes többi közművet. Az internettel nagy gondban voltunk a kezdetekkor, de egy 40 méteres UTP kábel segítségével már az egész bungalóban van Wifi. Az árammal különösebb gondunk nincs, néha pislákol a lámpa. Egyedül az első trópusi vihar során okozott problémát, hogy egy villámcsapás levágta a biztosítékunkat, a ház bejáratát pedig egy elektromos redőny védi. Azóta kaptunk egy vészkijáratot, illetve lesz kurblis csatlakozás a redőnyhöz bentről is. Gáz csak palackban van a szigeten. A TV kapcsán probléma igazán a VB alatt volt csak. Leginkább azért, mert csak ekkor akartuk nézni. A földfelszíni sugárzású csatornák közül a helyi 1-es adta a meccseket, persze nem mindet, és akkor is volt, amikor csak a második félidőt közvetítették valami jelentéktelen francia bringaverseny, valami tour de izé miatt. Amúgy van egy mesecsatornánk, azt néha nézzük.
Közműnek tekinthető bizonyos szinten a hulladékgazdálkodás is. Na ez úgy áll, hogy sehogy. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem viszik el a kukát, sőt, hetente háromszor is, mi meg inkább három hetente tesszük ki. Nyugat-Európa ide vagy oda, most tényleg inkább Közép-Amerikában vagyunk. Van lehetőség a szelektív gyűjtésre, de macera, aránylag sok helyen vannak konténerek, de magunknak kell odavinni. Fura az is, hogy összesen két gyűjtő van, a színes-fehér üveg, és a műanyag-fém-papír. Egyre többen, de sajnos még nem elegen vállalják az extra feladatot. Amúgy is ott tartanak, hogy a társadalom nagyobb részét még nem a szelektív gyűjtésre kéne megtanítani, hanem arra, hogy ne szemeteljen. Szimpatikusnak tartottuk a 4Ocean projektet, ami egy cég, akik 0-24-ben a világ tengereit takarítják (nem az automata tisztítóberendezéses). Lehet őket támogatni, 20 USD fejében kapsz egy karkötőt, ami újrahasznosított tengeri szemétből készül, ennek fejében újabb 1 font eltávolítása válik lehetővé. Úgy gondoljuk, hogy nincsen "mások problémája", csak "mi problémánk", ha környezetvédelemről van szó, de azért felháborító az a nemtörődömség, ami itt megy, és nehezünkre esik fizetni mások hülyesége miatt, így még mindig nincs ilyen karkötőnk.

Utak

Első, és legfontosabb kérdésem, otthon is megbuzult a Waze? Itt már nem jelzi a fix traffipaxot, hanem a kitáblázott zónához képest is jóval nagyobb sugárban jelzi, hogy fokozottan ellenőrzött zónában vagyok. Néha persze közben lekanyarodunk a főútról, egy mellékutca vége felé már rég el is felejtem, hogy ilyen volt, és egyszer csak rám üvölt, hogy vége van már.

A közlekedés a kezdeti optimizmus ellenére egy káosz. Láttam már autósiskolát, mondjuk nyitva még nem, de elképzelni sem tudom, mi lehet a jogosítvány megszerzésének folyamata. Illetve de:

- Szeretnél autót vezetni?
- Igen!
- Akkor tessék!

Szóval dolgok, amik zavarják a helyieket a forgalomban:
- a vonalak az úton
- a táblák az út szélén
- gyalogosok
- bringások
- többi autós
- a saját autója
- a napszakok
- világításkapcsoló
- az index
- meg úgy általában felmérni, hogy milyen szituációban vannak

Például autópályán nem sorol beljebb, ha felhajtanál, ha ki szeretne fordulni a főútra, és kiengeded, akkor nem érti mi van, majd elindul harminccal, és úgy érzi, ő a Raikkönnen. Megköszönni meg pláne nem fogja.

Öntözés

Ezt megoldja az eső.

Gyógyászat

Erről csak Tádé nevében tudunk nyilatkozni, nem olcsó, de jó minőségű karbantartást kapott.

Oktatás

A francia nyelv elsajátítása lassabban halad a tervezettnél, és a három hónapos kihívást is elbuktam. Illetve ahhoz kevés a tudásunk, hogy beszélgessünk, de a mindennapi életünk egyre könnyebbé válik, egy vásárlásnál vagy étteremben már szépen boldogulunk. Nicole, akitől az autót béreljük, most igyekszik nekünk szombat délelőttökre tanárt találni.

És a bor rum

Egy teáskanál cukor, egy szelet citrom, két ujjnyi rum, ízlés szerint jég, ez a Ti Punch receptje

Összekötöttük a kellemest a kultúrával, és meglátogattuk a Musée du Rhum-ot (Rum múzeum a franciául nem beszélők kedvéért).

A Rum Múzeum bejárata

Sanyi Sparrow kapitány, hajója, a Fehér Transit nélkül, némi szponzorált tartalommal

Igazából ez nem múzeum, hanem az egyik helyi rumtermelő cég shopjának bejárata, de legalább csak 6€ volt a belépő. Itt megtudtuk, hogy a rumot pont úgy főzik, mint a pálinkát, csak a cefre helyett cukornád-levet használnak. A cukornád a mai Thaiföld területéről származik, indián neve a "bambusz, ami méhek nélkül ad mézet". Egy elegáns húzással kifelejtették a sztoriból, hogy a képeken látható cukornádtermelők ha választhattak volna, nem itt termeltek volna cukrot, hanem Afrikában éltek volna boldogan, de cserébe elfelejtettek fizetést kapni is. Bemutatták a korabeli élet mindennapi eszközeit, a világ macsétáit. Megnéztünk egy francia nyelvű, 1996-os filmet a márka múltjáról és jelenéről (vagyis a múltjáról). Ezután volt egy rovarkiállítás, ahol háromféle rovar volt látható: papuccsal ütném agyon, kalapáccsal ütném agyon és szívlapáttal ütném agyon. Volt egy "virtuális" állatkertjük, több, mint 200 állat modelljével, ebből 190 egy két négyzetméteres Noé bárkája maketten foglalt helyet. Illetve volt még egy kisebb hajómakett kiállítás is, az tetszett. Fényképezni nem lehetett bent, mert akkor senki sem menne már be. A kijáratnál a cég termékeiből volt egy kis bemutató-kostoló. Vettünk 6x2 deci lőrét, amiből 4 féle likőr tovább higítandó koktél alapanyag, de lehetett kapni kvintesszenciát is 600€-ért. Emellett bezsákoltunk egy olyan erős hűtőmágnest is, amit csak karosszérialakatos felügyelete mellet lehet a helyére tenni.

Itt épp egy 300 éves fán ülök

Az egyetemes esztergagép nem attól egyetemes, mert az egyetemen van, hanem... azt elfelejtettem, de itt is van, ez meg nem egyetem.

Aki aggódott volna, hogy elvesztettem a képességemet, miszerint jól tudok dolgok előtt állni, ne tegye, itt épp egy cukornád ültetvény előtt kamatoztatom eme tudásomat...

...ami messzebbről így néz ki.

Népfürdők

Egyet már majdnem megnéztünk, de kellett volna úszósapka, az meg nekünk nem volt, meg már amúgy is fáradtak voltunk.

Közbiztonság

Megnyugtatásul szeretném közölni, hogy ez a kertünkben történt. Anyagi kárunk nem lett, semmit nem tartunk benne, és a néni, akitől béreljük, azonnal elintézte az ablakfóliázást nekünk. Sőt azóta már a fóliát üvegre is cserélték! Rendőrt nem is hívott, benyelte a kárt. Azóta annyi változott a helyzet, hogy a kényelmes egy ívben megfordulós helyem helyett sokkal beljebb, a ház mögött eldugva parkolok, ahonnan még az ablakból látszik is a kocsi, illetve vettem egy két centi vastag sodronyos biciklizárat a kapura, amit  a főnök kifizetett. Tehát az összes veszteségünk két hét szélzaj az autóban, minden esetre jó figyelmeztetés volt.

Béke

Demagóg!

Amúgy pénteken voltunk egy helyi étteremben, ahol fekete volt a rizsa, de tényleg!

Merci bon voyage!