Sziasztok!
Kezdjük egy gyors áttekintéssel, hogy mi merre is található! A bal oldali csillag Baie Mahault, vagyis a kereskedelmi főváros Jarry nevű kerülete. Itt dolgozom. De ha már itt tartunk, igen, van egy kis Amszterdam-Hága szindróma. Ugyanis Baie Mahaultban van mindennek a központja, repülőtér, kikötő, pláza, stb… egy szóval tényleg minden, miközben a főváros(?)/megyeszékhely(?), szóval a hivatalos helyi főtelepülés Basse Terre szigetén Basse-Terre városa, itt van egy katedrális és egy erőd is. Ezt egy gyors guglizásból tudom, nem voltunk még ott.
A térképen kelet felé haladva Le Gosier a következő, csillaggal jelölt település, itt lakunk. A név magyarul nyelőcsövet jelent, szerintem nem kéne ebbe jobban beleásni magunkat. Annak is a külső részén. Itt elég magasan vagyunk a vízhez képest, gyakorlatilag egy egybefüggő sziklafal választ el minket a tengertől/óceántól. Ezt még nem sikerül kinyomozni, hogy mi számít Karib tengernek, és mi Atlanti Auchannak. De ezen is rajta vagyunk. A központban azért van egy kis strand, ami egészen kulturált, viszont nem kutyás. Itt a környéken a legkevesebb a sargass, vagyis az undorító, szúrós, büdös, barna moszat. Illetve a házunktól 10 percnyi járóföldre is van egy kis part, ami se nem kulturált, se nem kutyás. Állítólag a szigeten ez számít a legjobb környéknek.
(sargass)
Kelet felé tovább haladva van Saint-Anne városa, egy hatalmas turistaközpont. Hosszú, aránylag tiszta standja van, a parttal párhuzamos főúton pedig egészen hosszan üzletek, éttermek, food truckok sorakoznak. Azért a food truckot itt kicsit máshogy kell elképzelni, mint otthon, de erről még külön lesz szó! Van egy vízisport-központ is, ahol búvárkodástól a vitorlázáson át mindenféle dolgot oktatnak, vezetnek, ide még fogunk majd jönni. A főút túloldala, persze az üzletsor mögött már egészen más világ. Még itt is egészen rendezett az utcakép, és van egy kis fő tér egy pici templommal. Ugye itt sok minden mást jelent, mint otthon, ilyen a rendezett tér fogalma is. Tiszta az, de mint ahogy mindenhol máshol, itt is kakasok kapirgáltak a templom ajtajában, és talán még tehén is volt. Guadeloupeon szinte mindenhonnan látszik egy tehén!
Tovább haladva a Jolán strandot jelöltem még meg, ez az egyik kedvenc helyünk eddig. Itt laknak a teknősök is, csak vagy ők nem tudnak róla, vagy mi nem tudjuk, hol/mikor/hogyan kell keresni őket. Amit érdemes tudni róla, hogy természetvédelmi terület, mégis lehet fürdeni, és pórázon kutyát sétáltatni. Mi mondjuk póráz nélkül szoktuk, de nem szólt még érte senki. A moszat talán itt a legkevesebb a nem központi partok közül. Ez annyit jelent, hogy a parton van egy kb. egy méteres sávban, és a víz is pont annyira van tele vele, hogy térdnél jobban nem megyünk bele. Vasárnap megnéztük a többi kijelölt helyet is, van, ahol 10 méteren borítja a partot, és akár 20-30 méteren egybefüggően a vizet. Hatalmas probléma ez a környéken, a szennyezéstől szaporodik így el, de állítólag nagyjából két hónapon belül jobb lesz a helyzet. Illetve délkeleti irányból, a Golf-áramlattal érkezik, az ettől védett részeken is körbe fogunk nézni majd. Különösebben nincs semmi kiépítve, van egy parkoló, és néhány asztal, valamint információs táblák. Kukac imád itt lenni, ezért többször hozzuk.
A legutolsó jelölés Saint-Francois, továbbiakban Ferencváros! Ez volt az eddigi legmesszebb lévő hely, ahová elmentünk. Nem különösebben szép hely, egy kikötő, egy vadregényes kis reptér, és egy golfpálya otthona. Számunkra az első kettő lesz érdekes a későbbiekben. Ami miatt mégis nagyon jó volt itt lenni, az a templom. Pont belefutottunk egy esküvőbe, és hihetetlen élmény volt. Egyrészt vicces, hogy a helyieknek mi az elképzelése az alkalmi viseletről, más részt pedig fantasztikus volt a kórus. Leültünk a térre és vagy tíz percig csak hallgattuk. Meg néztük, ahogy a csirkék kapirgálnak.
Péntekenként Le Gosier központjában éjszakai piac van, ez 5-től este 8-ig tart, de mivel 7 órára teljesen besötétedik, helytálló a név. Ilyenkor sok helyi kitelepül, és egészen érdekes kis kavalkád alakul ki. Ott kezdődött az egész, hogy még a piac felé sétálva egy srác a templom mellett grillezett. Európai szemmel, a HACCP árnyékában furcsán hat, de van benne valami nagyon megnyerő lazaság. Vettünk egy csirkecombot, ami a csirke hátsó negyedét jelenti, és egy nagy szelet tarját, mindkettőt beborította egy helyi káposztás répasalátával, vagyis egy könnyedebb vacsora volt. Mindezért fizettünk 4,50 Eurot! Miután bejártuk a piac felét, az egyik part menti padon el is fogyasztottuk. Volt ott minden, pálmalevélből font kosaraktól kezdve, palacsintán, és a kertben termett zöldségeken, gyümölcsökön át (igen, itt ez banánt, ananászt, kókuszt, mangót, és hasonlókat jelent) a tipikus túlárazott turista bóvlikig bezárólag. Volt egy stand, ahol kókuszt csapoltak, ezt mindenképp ki akartuk próbálni, azonban fizetési nehézségeink akadtak. Na ez nem azt jelenti, amit vártunk, 1 Euroért kaptunk egy kókuszt, csak nem tudtak 10-esből visszaadni, így venni kellett egy kiló banánt a szomszédban még 1 Euroért! Visszatérve a kókuszra, összedőlt a gyermekkorunk. Vagy a Bounty nem kókuszos, vagy a kókusznak nincs Bounty íze. Kezdjük azzal, hogy a kókusztej leginkább a vízre hasonlít, és inkább sós, mint édes, de nagyon finom! Miután végeztünk a 2-3 decis frissítővel, felvágták nekünk a gyümölcsot, és az egyik levágott skalppal kikaparták nekünk a húsát. Ez frissen egyáltalán nem azt a kemény állagot adja, mint amit otthon megszoktunk, inkább puha, lötyögős, mint egy nyers hal, vagy csirkemell szelet. Ízében már jobban emlékeztet a vártra, de ez sem olyan édes.
Szombat reggel elmentünk felfedezni a plázát, ugyanis itt van A nagy Carrefour, ahol mindent meg tudtunk venni, ami eddig hiányzott. Ilyen például a grillsütő. Mivel errefelé 3in1 kávé egyáltalán nem kapható, elgondolkoztunk egy kávégép beszerzésén is, de mivel 170 Eurotól indulnak, az ötletet elég hamar elvetettük. Lett viszont műanyag tál, irodai pohár, stb… Itt van a Decathlon is a plázában, illetve nagy örömömre Parfois és Yves Rocher is van. (másnak is feltűnt, hogy ezek francia cégek? :) Banya örül nekik) Ezután, mivel hiányoztak Kőbánya ízei, ettünk egy pho levest a helyi vietnámi étteremben, majd elindultunk keletre, felfedezni a szigetet.
A másik találkozásunk a helyi gasztronómiával, és a food truckokkal úgy történt, hogy miközben vasárnap Tádét vittük a Jolán strandra, útközben két helyi néni a kocsijából árulta, amit a nap folyamán sütöttek. Vettünk majdnem egy fél tonhalas pitét, virslis tekercseket, kókuszos és ananászos süteményt. Ez is került kemény 10 Euroba. A kókuszos süti visszahozta a kókuszba vetett hitünket, és biztos, hogy nem bolti reszelékből készült, mert borsó nagyságú darabok is voltak benne! Van itt drága turista lehúzás, de bele lehet futni jó dolgokba. És nagyon örülnek az emberek nekünk, amikor próbálunk franciául vergődni nekik! Egyszer már két csokis sütit sikerült teljesen franciául vennünk. Valószínűleg rengeteg hibával, de sikerült!
Tervezünk még sok mindent, például videókat, de vannak technikai akadályok, illetve a lakás és szűk környék bemutatását sem felejtettük ám el!
Merci, Bon voyage!
