Tanakodtunk, hogy merre kéne menni legközelebb, pakolgattuk a prospektusokat, mikor kezünkbe akadtak az állatkert kombinált belépői. Kiderült, hogy nem csak az akváriumba, de még a nemzeti parkba is érvényesek, ahol a belső rész belépős. A Chut du Carbet 3 vízesésből áll, ezek közül a harmadik, legalsó szakaszt tűztük ki célul, így még mindig él a Nature pass.

Nem túl sok nem francia nyelvű forrás van Basse-Terre erdeiről. Itt fontos megállnunk, ugorjunk vissza Guadeloupe térképére:

Itt van tehát a mi kis pillangó forma szigetünk, melynek két fő része van, Basse-Terre (Alacsony-Föld), a nyugati, erdős-hegyes vidék, illetve Grande-Terre (Nagy-Föld), a keleti (szerintem kisebb) oldal. Ezt feltétlen le kellett írnom, mert csak most googlefordítottam le a nevüket, és jót nevettem, hogy Kolombusznak mennyire megártott a rum, amit még akkor nem is főztek itt, mikor ő erre járt, és valószínűleg nem is ő nevezte el őket. A kettő között egyébként víz van, a Mangrove mocsárvidék. Mi balról a harmadik csillagnál lakunk.

Szóval elmentünk Alacsony-Földre vízesést nézni. Útközben megálltunk egy útszéli étteremnél. Ezeket úgy kell elképzelni, mint gyerekkorom balatoni lángosozóit. Zsíros faborítás, műanyag székek, sok légy. De a kaja jó, és olcsó (helyi mércével, mint mindig). Ez ráadásul a nagyobb fajta volt, a kisebbnél a tulaj süt, betessékel, majd megmondja, mit fogsz enni, mert az van és kész. A nagyobbaknál többféle kaja választható. Csilli-villi neon vagy villódzó LED tábla helyett, itt még a füstjelekben hisznek, a grillsütők füstjét követve jutottunk ide is.

A fehér szósz fokhagymás öntét, a másik pedig kutyaszósz, amiben nincs kutya, és nem szósz, inkább ecetes hagyma, de mi nagyon szeretjük.

Miután bekajáltunk, továbbmentünk a dzsungel parkolójához, ahol egy tábla adott információt a turista ösvényről, ami egy kilátó pontig vezet. Másfél kilométer séta az erdőben, némi 40 méter szintemelkedéssel, összesen másfél óra. Azt is tudjuk hallomásból, hogy a helyiek járnak ide fürdeni, láttunk is embereket strandpapucsban, egy szál törölközővel a nyakukban, mi azért felkészültünk, és bár volt rajtunk fürdőruha, azért túrabakancsok sem maradtak otthon. Ehhez képest a következő dolgok derültek ki:
- A kilátó pontról nem látszik a vízesés
- A helyiek nem a kijelölt útvonalon közlekednek, mert bakancsban sem volt könnyű az út a rengeteg agyag miatt
- Arra nem sikerült rájönnünk, hogy ők merre mennek
- A másfél óra az nekünk majdnem 3 lett (sokat álltunk meg fényképezni, és a kilátó ponttól én még lemásztam a vízeséshez, egy a helyiek által eszkábált kötélen)

Maga az erdő is hihetetlen gyönyörű, a magas fáival, hihetetlen növényeivel, kis patakokkal, és az egyáltalán nem csendes, de mégis nyugalmas atmoszférájával, de beszéljenek inkább a képek.

Sanyi bandicoot

Dél felé tekintve ez a látvány fogadott

A pataknál még Sméagollal is összefutottunk :)

És ha már strandpapucs, itt menj le:

A képen eldugtunk egy kevés ruhás nénit

Ez pedig maga, a vízesés, ami 20 méter magas, ezért a látványért megérte lemászni

A hét másik fontos eseménye, hogy megérkeztek a nagy házba a tulajék, Kelly és Bruno (ejtsd Brüno). Kedves népség, Párizsban élnek, évente 2-3 alkalommal jönnek ide, és nagyjából egy hónapig vannak itt. Egészen beszélnek angolul, de franciául azért nyilván jobban szeretnek. A ház Kelly apjáé volt. Meghívtak magukhoz egy italra még az első héten, bár már mondták, hogy késésben vannak, de üljünk le nyugodtan, nagyjából egy órát beszélgettünk, mire már nagyon hiányolta őket Kelly családja, elindultak. A lányok rumot ittak Goyave lével, mi Ti punchot. Udvarias házigazdaként Bruno odaadta nekem a kést, és a limeot, hogy vágjak magamnak. Én már kitapasztaltam, hogy nagyjából egy fél szelet az ideális mennyiség. Bruno kicsit kinevetett, és belefacsart magának két egészet. Hamar leesett a tantusz, hogy követnem kellene a példáját, mert "magyarosan" töltünk két ujjnyit, vagyis függőleges a mérce! Na ebből volt két kör.

Tádéval is hamar összebarátkoztak, talán túlzottan is. Tipikusan úgy viselkednek, mint a nagyszülők, akik elrontják a gyerekeket, lesz melónk, ha lelépnek. Tádé már egész nap a konyhaajtajuk előtt lenne, és várná a "leeső" falatokat. Többször kaptuk rajta, hogy csülökcsontot majszol a fa alatt. Ráadásul, amikor elhívnánk, Kelly átöleli, hogy őt nem zavarja, jó barátok. Kösz, én meg így legyek alfa... Amióta szóltunk, hogy ne etessék, azóta titokban teszik.

Eljött Banyuska születésnapja is, így rittyentettünk egy kis bulit. De jó házigazdák módjára elmentünk megszépülni. Visszajött a szabiról Stéphane kollégám, akitől megtudtam, hova járnak fodrászhoz azok, akiknek egyenes hajuk van. Na nem olcsó, de elég profi. Sikerült péntek délutánra páros időpontot foglalni. A hajmosás masszírozós fotelban, miközben fejmasszást kaptunk, és halk relaxációs zene szólt, na akkor mintha egy másik dimenzióban lettünk volna. Aztán el kellett magyarázni az angolul nem beszélő fodrásznak, hogy mizu. Mara még könnyen megoldotta egy Uma Thurmannel, de a szerintem meleg, Banyus szerint csak simán francia faszi már többet kérdezett. Amúgy az megvan, hogy Banya negyed órával korábban végzett, mint én?

A buli olyan volt, mint egy jó Deák Bill szám, ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő...

Na azért annyira nem mindenki, de az elég szűkös ismeretségi körünk az alábbiak szerint alakul:
- A háztulajék
- A házi néni
- Nicole, akitől a kocsit béreljük
- Patrice és az Angol
- Sahquille O'Neil és családja ellenbulit tartott a gyereküknek

Első körben megérkezett Nicole egy barátjával, akitől megtudtuk, mennyi minden van a kertünkben, amiről nem is tudtunk, acerola, mandula és két olyan növény, amiről úgy sem tudom, mi az, hogy elmondták. Kaptunk házi avokádót, és megtudtuk, hogy a kakadu nem őshonos itt, hanem a faszi haverjától szökött meg 15 éve. Délután még itt volt Patrice a feleségével, és az Angol is. Kellemesen telt a délután, de a jó szatmári szilvapálinkát nem értékelik. Hamburgert sütöttünk grillen, jéggel teli hűtőládában volt a sör és a panaché, szólt a zene, mindenki jól érezte magát, Tádé is szépen viselkedett.

Majd hirtelen mindenki lelépett, majd megjöttek a tulajék, visszajött Nicole, mert autóügye volt a reptéren, és megjöttek a házinéniék is. Innentől az este nagy részében franciául beszéltek, kivéve Nicolet. Volt tortázás, és meglepően hamar elfogyott egy üveg rum és egy planteur (rum és gyümölcslé keveréke). Na a második félidőt mi már nem annyira bírtuk, (én egy pisiszünet közben elfelejtettem már visszamenni, és lefeküdtem aludni) úgyhogy fogták magukat, és átköltöztek Brunoék teraszára.

Másnap volt baj rendesen, nagy nehezen összeszedtük magunkat, hogy besétáljunk Gosierbe ebédelni, és nagyjából ennyire is futotta tőlünk aznap. Láttunk a parton dinoszauruszokat, és meglepően közel engedtek magukhoz. Utána, mivel rendesen túlszerveztük a bulit, még egy hétig hambit vacsoráztunk, finom volt, de azért örülünk, hogy elfogyott!

Merci bon voyage!